Anekdoták Szűz Máriáról

„Fekete vagyok, de gyönyörű: Tindari Madonnája”

Tindari, Szicília (Olaszország)

Magasan egy hegyfokon, a Tirrén-tengerre néző kilátással, az ókori Tyndaris romjain Szicíliában áll a Madonna Nera di Tindari, a Tindari Szűzanya, egy Fekete Madonna-szobor, amely a Krisztus-gyermeket tartja. A lélegzetelállító tájjal teli hely a sziget egyik legkedveltebb Mária-kegyhelye.

A szentély leghíresebb hagyománya egy asszonyé, aki a Szűzanya sötét képmását látva meglepődött vagy megvetette fekete arcát, és azt mondta, hogy a saját képmása a hazájában szebb. A legenda szerint ekkor a kisfia leesett a szikláról; a Szűzanya segítségül hívására egy homoknyelv csodálatos módon kiemelkedett a tengerből, magához vette a gyermeket, megmentve őt. A lagúnaszerű partszakaszt, amely ma is látható a hegyfok lábánál, a népi áhítatban ehhez a csodához kötik. A kép lábánál egy felirat az Énekek énekéből idézi a szavakat: "Nigra sum, sed formosa" – "Fekete vagyok, de szép."

Fontos különbséget tenni a hagyomány és a történelem között. Az asszony, a gyermek és a megmentő homok története a szentély jámbor legendájához tartozik, amely nemzedékről nemzedékre száll; ez nem dokumentált történelmi beszámoló, részleteit hagyományként kell bemutatni. Ezzel szemben a tindari Madonna Nera kultuszának ősisége és a szentély létezése az ókori görög település helyén széles körben bizonyított. Ahol nincs dokumentációs bizonyosság, ott őszintén kijelenthetjük, hogy nincs dokumentáció.

A rózsafüzér a tindari Mária-tiszteletet, akárcsak bármely más szentélyben, kíséri anélkül, hogy lenne egyetlen epizód, amely konkrétan az áhítat eredetéhez kötné.